Feketék a napok
Ódon tompaságukat
Nem festi világosra
A gyertyaláng.
A bennem élõ démon ordít.
Néma hangja
Átfúrja az idõt
S megszûnnek az érzések
Megszûnik a tér
Az egyszervolt élet
Börtönének kopott falai közt
Csak a hangtalan sikoly
Remeg a levegõben...
2009.12.05. 11:47 Ilyasviel
Feketék a napok
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyasviel.blog.hu/api/trackback/id/tr415970193
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Melinda Matyas 2010.03.31. 21:38:53
Egy mozzanat az egész vers, egy pillanat, és mégis milyen szines ...tetszik...:)
...
Utolsó kommentek