Útra kelünk. Megyünk az Õszbe,
A múltat reménytelenül ûzve,
Egy holló s egy méla csalogány.

Nyoma sincsen már rég a Nyárnak,
Körös-körül bús, néma árnyak
Várnak a halott csókok helyett.

Szállunk a Nyárból, ûzve szállunk,
Zöldellõ rétet rég nem látunk-
Sosem leszünk már szerelmesen.

Sosem jön többé nászunk nékünk-
Egymás lelkébe beleégtünk,
De nem leszel újra Tavaszom.

(szegényes tisztelgésül a Mester elõtt)
2011.04.14.