Sár és gyom fedi rég a pusztát, rideg falak közt kastély romja düledez. Szürke homlokára csókját a sápadt holdfény nyomja. Kongó termekben ólomsúly csend feszül a falaknak; köd szitál kinn, a vén füzek lombja zúgja: Téged vár ma még az õszi táj. Jöjj hát, jöjj közel!…
Utolsó kommentek