Képzeletem vetitővásznáról forró sóhajaid lebbennek, és
ében kéjt zokogó, vad pórusainkból zúgva parázslik bűnünk
szerte a vétkes bőr szövedékén; tűz-ölelésed el nem eresztem.
Átok rajtam vágyni, tudom, hogy lopva, belőlem mellém költözz.
Ám ha a gyarló nász üdvében végül júdás mégse leszek,
hát félek, szép Holdarcú, nélküled élnem lesz a keresztem.
2013.09.06.
Utolsó kommentek