Tél van, megnyugszik a táj,
Már semmi sem sajog és semmi sem fáj.
Nem fúj szél, esõ nem zuhog,
Magányos faágon éji bagoly huhog.

Minden elveszett, alvó szívben
Most benne van, bennük rejlik minden-
Minden, ami van, volt, lesz-
Hallatszana, ha tehetné, az apró nesz.

De csak örökkön lobogó lángként
Õrzi, mutatja lobogón a lágy fényt-
Vannak szemek, melyek jobb, ha nem látnak
S emlékek, melyeket ha elzárnak,

Vagy eldugott, lakatolt ládába tesznek,
Lelkünk izzó vaskapcsai nem lesznek.

2009.12.05.