Óvd magad, csillagszárnyú éjjel!
Az ablakon még sötétség honol,
ám sugár szök már a háztetõk ölén:
a lomha idõ nyomodban lohol.
Szempilláimon vad álomképek,
és fülemben még égi kardalok
- óh, de függönyöm alja dereng már!
A párkányon a nappal oldalog.
Eltûnsz végül. A sikátorokban
itt-ott még sápadt emléked vacog.
Maradnál örökké enyém, édes Éj!
Átvágják torkod a holnapok.
2013.05.25.
Utolsó kommentek