'Csattogó állkapcsok felett Tort ül majd az emlékezet.' -ez a mondat fantasztikus... es a vers mondanivaloja mintha a sajat szivembol szolna... nagyon tetszik... -lenne egy kerdesem... miert nem irsz tobbet?... Viszonylag meg fiatal vagy... de mar abba a korba vagy, mikor lassan nem lesz idod semmire... a versirasra is minel kevesebb ha nem aldozol fel egyebet miatta... Csak akkor irsz ha eppen van kedved.... igy el fogsz kallodni... Neked nem szabad elkallodni...

Köszönöm, hogy ismét "idetévedtél". Megtisztelő a véleményed, örülök, hogy ismét nyújthattam valamit. A versírás/nemírás kapcsán kicsit bonyolultabb a dolog - legyen elég annyi, hogy a saját kis mentális épségem érdekében jó ideje igyekszem inkább nem gondolkodni (akármilyen szörnyen is hangzik, így van). Ez tehát teljesen szándékos, emellett viszont: eddig is leginkább magamnak írogattam, eztán sem igen lesz másképp (az, hogy akad, akinek szintén jelentenek valamit az irományaim, csak külön öröm). Remélem, még sűrűn ellátogatsz.

:-) Azt az allapotot mikor az ember igyekszik nem gondolkodni... azt en is ismerem... ... Amit mondasz a versirassal kapcsolatban... ugy tunik hihetetlenul higgadt es tisztaban vagy azzal, mit is varsz a jovotol... ez nagyon jo... mert igen, a mentalis egyensuly a legfontosabb... ... En ellatogathatok surun... nem lenne az problema... de ha nem irsz :-) akkor nincs mit olvasni... ha ha

Hát, fene se tudja, mikor pattan ki újra valami a fejemből, de azért ne menj túl messzire :)

Boldog karácsonyt! :)

Köszönöm, Neked is! :)