Utolsó kommentek

  • Ilyasviel: Úgy sajnálom, ha csalódást okozok. :) (2014.03.03. 21:24) ...
  • Demonia: Én azért annyira nem bánnám, ha lenne mit olvasni. (2014.03.03. 20:32) ...
  • Demonia: Hát ezt meggondolom! :D (2013.04.30. 01:02) Nyomtatásban
  • Ilyasviel: Ezt őszinte örömmel hallom. :) Kellemes ünnepeket! (2012.12.23. 20:33) zaj
  • MelindaM: :) Soha nem foglak elhagyni kedves Árnyék! (2012.12.20. 11:25) zaj
  • Ilyasviel: Bezony, már-már kezdtem azt hinni, elhagytál. (2012.12.11. 22:06) zaj
  • MelindaM: hUHH de jo volt!... A cime is nagyon osszhangban van az uzenettel.....Nagyon tetszik!!!!.... de r... (2012.12.11. 17:36) zaj
  • MelindaM: EZ IS NAGYON TETSZIK.... olyan sajatos a stilusod, hogy szerintem felismernem akarhol... :) ... (2012.12.11. 17:34) - I - Nüx hívása
  • Ilyasviel: Köszönöm, spártai barátom! :) (2012.10.19. 02:03) - I - Nüx hívása
  • Spártai: Nagyon jo! (2012.10.18. 21:48) - I - Nüx hívása
  • Utolsó 20

2011.09.28. 21:22 Ilyasviel

Tavaszhozó

I.

Szürke falak, szürke utcák.
Szürke egû, puszta, sáros-
Halott fák közt eldugottan
Állt egykor a Szürke Város.

Utca végén, néma csöndben,
Város széli, apró házban
-álmodozó, árva lélek-
Élt egy ifjú egymagában.

Nem kereste soha senki,
-s ha volt neki egyáltalán-
Társasága csak kettõ volt:
Álmai és a vén Magány.

Történt egyszer, régmúlt napon,
Júniusnak álmos haván:
Árva ifjú s a vén Magány
Ült az árok két oldalán.

Ültek némán, szavak nélkül
Megértették egymást régen.
Lágy körvonal tûnt fel lassan
A távoli utcavégen.

II.

Télbe fordult a fáradt õsz,
A fák összebújva fáztak,
Utca végén, város szélén
Új lakója lett a háznak.

Aranyhajú, szende leány
Tisztítgatta az ablakot.
Egy reggelen a vén Magány
Mosolyogva elballagott.

Eljött lassan a tavasz, és
-szinte csodával határos-
Halott fáin friss virággal
Ébredt álmából a Város.

Könnyû szellõ simogatta
Hûs otthonok fehér falát,
Fürge énekesmadarak
Zengték fenn az élet dalát.

Vadvirágos, tág mezõkön
-a füvön még éji harmat-
Ifjúnk a szép aranyhajú
Lány ölében lelt nyugalmat.

III.

Õsz derekán varjú szállt le
A kerítésre éjszaka-
Aranyhajú, szép menyasszonyt
Szólított meg a vég szava.

Mély álmából felriadva
-tudta már a kegyetlen hírt-
Alvó ifjú szép jegyese
Könnyes búcsúlevelet írt.

"Nem e világról jöttem én,
És mégis fájdalom éget,
-úgy hittem, még maradhatok-
Hogy ma el kell hagynom Téged.

Tanulni, és látni jöttem,
Hogy milyen az emberélet,
-ó, s végül: milyen szeretni!-
Most szívem hagyom itt Véled."

Nap követett napot - fagyot
Hozott a gyilkos ébredés.
Szegény ifjú holt szívében
Sosem szûnt a lány tépte rés.

~Megtört pára, lelked kihûlt,
Hívogat a szelíd Halál,
Hisz kedvesed, bárhogy várod,
Többé soha rád nem talál.~

Hûvös, õszi alkony-órán
-siratván egy szép mátka-párt-
Azóta a Város felett
Vér színezi a láthatárt.

2011.09.28.

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://ilyasviel.blog.hu/api/trackback/id/tr165969985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Demonia 2011.09.30. 16:49:28

Úgy imádom a verseid.

Ilyasviel 2011.09.30. 21:09:41

Megtisztelõ.

Melinda Matyas 2011.10.15. 17:14:24

Nagyon jo ez az elbeszelo mod... Nem tudom miert... de F.Garcia Lorca stilusara emlekeztet... talan azert mert neki sok 'elbeszelo' muve van... es olyan szepen szinezi oket... mint ahogy ez van...

Ilyasviel 2011.10.15. 21:15:07

Köszönöm. Kicsit még szokatlan, ez az elsõ ilyen jellegû írásom.
süti beállítások módosítása