Sûrû magányban ébred a hajnal,
Könnyben ázik az ég,
Sápadt a messzeség.
Menekül a szél vad, kócos hajjal.
Az éledõ tudat csak alvajár-
Könnyesõtõl sáros,
Sápadt, szürke város,
Véres glóriába vont láthatár.
2011.07.01.
2011.07.01. 08:25 Ilyasviel
Õszi hajnal
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyasviel.blog.hu/api/trackback/id/tr825969991
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Végh T. Mónika 2011.07.02. 04:41:29
Nagyon el kell már az az ébredés...
Tetszik :)
Ilyasviel 2011.07.02. 14:09:43
Köszönöm.
Melinda Matyas 2011.10.15. 17:18:23
Huh... kiakartam az elso versszak 2 utolso sorat emelni... hogy mennyire kifejezo... aztan ujraolvastam... aztan megint... minden sorat ki kellene emelnem mostmar.... ez nagyon jo... nagyon emlekeztet a regrol ismert rovid, tomor,mely mondanivaloju verseidre.... szuper...
Ilyasviel 2011.10.15. 21:21:42
Nagyon örülök, hogy sikerült ennyire maradandónak bizonyuló stílust kialakítanom(?). Nagyon megtisztelnek a szavaid.
Melinda Matyas 2011.10.15. 22:06:40
igen, határozottan felismerhetõ a stilusod... ritmusos, dallam van benne...
:)
...még visszajövök...
Ilyasviel 2011.10.15. 22:16:13
Szeretettel várlak :)
Utolsó kommentek