Néma szemem se mutatja: az éjszinü bánat
E néma szemekbe lopott be kacagva ma párat
A könnyeibõl - keserûn alakul cseppekbõl a tenger.
Állva maradna, de végül gyenge az ember.
Õsz van. Nézem a végtelen égbolt ólmos ezüstjét,
Régi töviskoszorúból szívre szorulnak a tüskék.
Méla a nappal, éteri és csupa álom-
Újra, te Névtelen, álmod, fáj, de sehogy se találom.
2011.05.02.
2011.05.02. 19:27 Ilyasviel
Hétköznapi kálvária
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyasviel.blog.hu/api/trackback/id/tr225969996
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Melinda Matyas 2011.10.15. 17:24:32
Ez is nagyon jo... a cim szepen osszefonodik a sorok ritmusaval... olyan mint egy zapor monoton zugasa... a hetkoznap monoton ritmusa...
Utolsó kommentek