Tehozzád szólok most, kedves Társam,
Ki velem vagy utcán és az ágyban,
Ki kísérsz éjbe s a nappalba át,
Ki pengeted lantom fájó dalát.
Te ott vagy minden félszeg soromban,
Bánatban, mámorban és boromban,
Játszod hûen rád osztott szereped,
Legyen épp gyûlölet, vagy szeretet.
Nyugtalan lelkem szavait írod
Szívem pergamenére, míg bírod;
Örökös párommá lettél talán-
Koccintok hát Terád, vendég Magány.
2010.08.07.
Utolsó kommentek