Szívünkben megfakuló nyár

A fiú bizonytalan volt, nem tudta, hová is került. Csak állt a fényességben, arcát égette, szemébe tûzött a nap, s elvakította õt. Honnan jött? Hová tart? Õ sem tudta már. Apró gyermeklépteivel megindult félszegen elõre, meg-megállt, nem érezvén, merre menjen. Csak…

"Újra eljött, amit láttam már egészben,Újra egy vagyok a levelekkel a szélben,Akit csak eltaposnak, a többivel elégek-Nincs helye már a világban szemétnek..."

Hát...azt mondják, egy pohár finom bor és egy jó ember társasága csodákat mûvel az emberrel - és valóban.Köszönöm, barátom!

Álmot láttam.Álmomban hideg volt, szívet fagyasztó hideg,És én magányosan álltam, a halkan szemerkélõ esõ mosta könnyeimet...Fázott a lelkem.Kerestelek, s Te nem voltál sehol, bármerre néztem...De nem álom volt, csak a szürke, kietlen valóság:Hisz magam taszítottalak el magam…

A szó kimondatott.Gyilkos erejû szó, mely feltörhetetlen kapcsokat szakít szét,Csontig mar, és elevenen tépi ki a dobogó szívet...Megmásíthatatlan és visszafordíthatatlan, életet hoz, vagy halált-Egyetlen szó:Vége.

Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, Ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk…

A világ megfagyott.Néma sötétség ereszkedett mindenre,Csak egy cigaretta félszeg parazsa izzik csendesen,Csillagként a tompa homályba torzulva.A rohanó gondolatok folyamaMegállt az éjben.Minden hallgat,Nem zendül jajszó-Nyugalmat leltem végre, ha csak egy pillanatra is...