Úgy kötöm meg a szivemet is,
Miként strófákkal kötöm meg a dalt:
Keresem és kerülöm a vihart.
Utált béklyókért esdve futok,
Gyûlölöm és megáldom az eszem,
De ha feledni kell, emlékezem.
Faképnél hagynám százszor magam.
Mindig õrülten szépet akarok
S gyáva kutyaként a vágyba halok.
Fiaim: álmok, õrületek,
Apátok hû, jóságos: a Halál,
De meggyilkol anyátok: a Szabály.
Utolsó kommentek