Szívünkben megfakuló nyár

Kívánok boldogabb új évet mindenkinek, aki netán erre tévedne.

Szürke az égbolt,
S még messze az éj,
Halott fák sóhaját
Súgja a szél.
Eltévedt kismadár
Bús dalt zenél,
Szíve alkonyán
Még tavaszt remél.

2010.12.02.

Remény

Képzeletem mérge,
Gyilkos férge
Mindig megmart-
Talán még megtart
Az erény.

Kérlelhetetlenül,
Kéretlenül
Ölembe ül,
Majd elmenekül
A remény.

2010.02.16.

Nem, nem ígérhetem neked,
hogy szóból házat építek -
mért óvnának a forgatag
idõ elõl papír-falak?

Ígérem inkább szememet,
járd be a belsõ tereket,
s körültekintve hallgatag,
a sejtfalakra írd neved -
a sejtfalakra kéne késnyi
emlékedet némán bevésni,
s ahol dobog a kupola,
a szív sötét tábláira -
ne bánd, hogy múló, romlatag,
hadd dõljenek csak a falak,
mi emberben legmakacsabb,
én azt ígérem néked inkább:
fehéren lent a föld alatt
emlékeznek a csontjaim rád.

Hazudnék Neked,
S hazudnék magamnak.
Ha kéred, istenemre, megteszem.

Hazudnék Neked,
S hazudnék magamnak-
Lelkedet aprópénzen megveszem.

Hazudnék Neked,
S hazudnék magamnak,
Mert érzem, vesztes harcba indulok.

Hazudnék Neked,
S hazudnék magamnak,
Bár félek, már hazudni nem tudok...

2010.10.08.

fakó a nap fénye
fáradt szürkesége
fátylat fest az égre
elkerül a béke

hiába is várom
karjaimba zárom
elkerül az álom
békém nem találom

közöny két szememben
társ kezét kezemben
régen elfeledtem-
tán nem is kerestem

2010.10.07.