Osztályrészem a magány,
Harag és a bánat,
Kietlen, mord pusztaság
Egyedül, mi várhat.
Az emésztõn izzó Tél
Ölelése éget,
Megfáradt, fagyott szívem
Több Tavaszt nem ér meg.
Rideg közöny s üresség,
Mit karomba zárok-
A márvány égre térdre
Borulva kiáltok:
Édes, megváltó Angyal,
Borítsd rám hûs szárnyad,
Csókold szememre álmát
Egy szebb valóságnak!
2011.01.01.
2011.01.01. 17:13 Ilyasviel
Ima
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyasviel.blog.hu/api/trackback/id/tr165970013
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek