Számolni napjaid jövõre várva,
Nevetni a halált életet játszva.
Fényességért járni a néma éjben,
Börtönbe zárva, álmodva is ébren.
Keresve, kutatva véges-végtelen,
Lángolva hideg csókoktól részegen.
Küzdelmeid útján semibe vágtat
Nevetõ lovas: a csalóka látszat.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek