Süket hangok és néma fülek,
Vak árnyak parázsló szemekben,
Ordító csendben ívbe feszülõ,
Hívogató, hamis messzeség-
Tátong csak e mesekép ásítón,
Övezve dicsõ, romlott fénnyel,
S a gondolatok hangtalanul
Önhamvukba halnak...
2009.12.20. 00:36 Ilyasviel
A megbomlottak harmóniája
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://ilyasviel.blog.hu/api/trackback/id/tr715970159
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Melinda Matyas 2010.03.27. 20:25:17
...hangtalanul Önhamvukba halnak...
- zsenialis!
...
minden szava szep, a kep valosagos es ugyanakkor elparolog az eterbe...
...
Ezt imadom!!!
...
Utolsó kommentek