Szívünkben megfakuló nyár

Petõfi márpedig szerette a bort.

Tegnap este óta van egy nõvérkém.Ettõl most fel vagyok dobva.

Felnõtt vagy – szólok undorodva néha, és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. Térj vissza – szól egy hang ilyenkor, csak ülj a földre és beszélj az égre. Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína. A szék lábától, nézd csak, balra Kína és jobbra lóherés, örök…

Tekinteted a semmibe tûnik.Keserû, kínos könnyek arcodra vésve.Pedig az élet tiéd-Sírj hát, Fekete Angyal,Zokogd a világba egy szebb végzetHolt ígéretét!Én meghallom hívó szód,S ott leszek, õrizniBíbor szemeid álmának világát.2010.01.14.

Írhatnék hosszú sorokat is akár, de nem teszem.Lost and Delirious a film címe, egyszerûen páratlan alkotás, rám nagy hatást gyakorolt.Nézzétek meg!Íme egy videó, melyet Némber blogjáról loptam, még a zene is kiváló:

Csak én birok versemnek hõse lenni, elsõ s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi, de hogyha van is, Isten tudja hogy' van? Vak dióként dióban zárva lenni S törésre várni…

ÁtölelEgy fekete takaró-Harapó,Metszõ szelet kavaróTéli éj.Néma csöndje nyakig ér,És mégisMegnyugtató dalt zenél.2010.01.13.