Utolsó kommentek

  • Ilyasviel: Úgy sajnálom, ha csalódást okozok. :) (2014.03.03. 21:24) ...
  • Demonia: Én azért annyira nem bánnám, ha lenne mit olvasni. (2014.03.03. 20:32) ...
  • Demonia: Hát ezt meggondolom! :D (2013.04.30. 01:02) Nyomtatásban
  • Ilyasviel: Ezt őszinte örömmel hallom. :) Kellemes ünnepeket! (2012.12.23. 20:33) zaj
  • MelindaM: :) Soha nem foglak elhagyni kedves Árnyék! (2012.12.20. 11:25) zaj
  • Ilyasviel: Bezony, már-már kezdtem azt hinni, elhagytál. (2012.12.11. 22:06) zaj
  • MelindaM: hUHH de jo volt!... A cime is nagyon osszhangban van az uzenettel.....Nagyon tetszik!!!!.... de r... (2012.12.11. 17:36) zaj
  • MelindaM: EZ IS NAGYON TETSZIK.... olyan sajatos a stilusod, hogy szerintem felismernem akarhol... :) ... (2012.12.11. 17:34) - I - Nüx hívása
  • Ilyasviel: Köszönöm, spártai barátom! :) (2012.10.19. 02:03) - I - Nüx hívása
  • Spártai: Nagyon jo! (2012.10.18. 21:48) - I - Nüx hívása
  • Utolsó 20

2014.04.10. 12:41 Ilyasviel

Költözés

A korábbi szolgáltató megszűnésével - régi tervet megvalósítva - szebb helyre költöztettem a blogot. Az új, barátságosabb felület ezen a címen érhető el, de igyekszem rövidesen megoldani az automatikus átirányítást is.

Ismétlem: http://ilyasvielversek.blogspot.com

Szólj hozzá!


2014.03.03. 17:22 Ilyasviel

...

"Olyan próza minden részem,
Mint egy kalmár, aki számol..."

Sebaj, legalább úgysem olvas senki. 

2 komment


2013.10.10. 14:26 Ilyasviel

- IV - Confessio

Mint elapadt kút, vagyok
éppoly üres, haszontalan váz
én is tenélküled, és oly
kongó, kietlen fehérség kívüled
a lét, hogy bár bennem laksz,
én mégis benned bújnék el.
Mert egy személyben vagy te
az éj sötétje, bûvös csillagerdõ
és a duzzadt testû Hold,
és akár a pezsgõ éleny feszíti
a teret, úgy töltesz ki engem.

Teremtõm a végtelen Anyag,
hisz szénbõl lettem,
és szénné enyészek majd el,
hogy holtam bölcsején új
öntudatra keljen a szûz élet.
De ha visszhangra lel benned
e profán ének, addig te tarts meg,
táplálj, gyötörj, égess el!
Mert ha csakugyan létezésem
alanya vagyok, hát te vagy
az állítmány és a tárgy.

2013.10.10.

Szólj hozzá!


2013.09.06. 04:18 Ilyasviel

- III - Peroratio

Képzeletem vetitővásznáról forró sóhajaid lebbennek, és
ében kéjt zokogó, vad pórusainkból zúgva parázslik bűnünk
szerte a vétkes bőr szövedékén; tűz-ölelésed el nem eresztem.

Átok rajtam vágyni, tudom, hogy lopva, belőlem mellém költözz.
Ám ha a gyarló nász üdvében végül júdás mégse leszek,
hát félek, szép Holdarcú, nélküled élnem lesz a keresztem.

2013.09.06.

Szólj hozzá!


2013.05.25. 00:59 Ilyasviel

- II - Elégia

Óvd magad, csillagszárnyú éjjel!
Az ablakon még sötétség honol,
ám sugár szök már a háztetõk ölén:
a lomha idõ nyomodban lohol.

Szempilláimon vad álomképek,
és fülemben még égi kardalok
- óh, de függönyöm alja dereng már!
A párkányon a nappal oldalog.

Eltûnsz végül. A sikátorokban
itt-ott még sápadt emléked vacog.
Maradnál örökké enyém, édes Éj!
Átvágják torkod a holnapok.

2013.05.25.

Szólj hozzá!


2013.04.29. 22:39 Ilyasviel

Nyomtatásban

Úgy fest, egy vagy két versem megjelenik a Veszprémi Egyetem Hallgatói Alapítványának gondozásában megszületõ Magyar Hallgatói Antológiában.

Ha népes olvasótáboromból bárki úgy gondolná, netán rendel egy kötetet, azt komoly megtiszteltetésnek veszem. =)

1 komment


2012.10.17. 00:15 Ilyasviel

- I - Nüx hívása

Színezüst, szûz holdfövenybe
árkot szánt az ében éjjel -
émelyítõ, néma kéjjel
égve bújnék holt öledbe.

Édes átok, bûnös kényszer -
kísértésed égõ börtön;
bûv-bilincsedbõl kitörnöm
homlokomon tövis-ékszer.

Tört elmémben meddig meddõ
árulásom rút rémképe?
Magaddal ragadsz a mélybe,
õs kárhozat - Éjistennõ.

2012.10.16.

3 komment


2012.09.04. 12:58 Ilyasviel

zaj

lázálom-értelem
ólomdús érzelem
íze a számban
már rég nem vártam
hogy majd ez fogad
részeg tûzfogat
gyilkos gyorsvonat
rohanó elmém
zihálva nyelném
vissza magamba
mélyre ha hagyna
bús ólom íze
felkavart vízre
tenger íriszbe
foszlik a szomjam
csókoddal oltsam
tûzfogat terhét
késpenge emlék
bújnék most melléd
bódító nemlét

2012.09.03.

6 komment


2012.05.03. 14:00 Ilyasviel

Vendégváró

Sár és gyom fedi rég a pusztát,
rideg falak közt kastély romja
düledez. Szürke homlokára
csókját a sápadt holdfény nyomja.

Kongó termekben ólomsúly csend
feszül a falaknak; köd szitál
kinn, a vén füzek lombja zúgja:
Téged vár ma még az õszi táj.

Jöjj hát, jöjj közel! Ablakot nyitok,
fényes asztalon megterítek.
Kincstáramból rád bízom mindazt,
mit kíváncsi szemed felderíthet.

2012.05.03.

2 komment


2012.04.27. 19:42 Ilyasviel

~.~

Szólj hozzá!